SVT VILÁG - 2010. március

MAGYAR SVT HÍREINK - 2010. március

Dr. Wayne W. Dyer - A Szándék hatalma c. könyvéből részlet.


A stressz az egó vágya


Amikor stesszt vagy szorongást élsz át, az undok egó ténykedik. Talán egó-éned hatékonyabbnak érzi magát, amikor a stresszel foglalkozik és harcol, mert ilyenkor úgy tűnik számodra, hogy ténylegesen teszel valamit a világban. Talán csak arról a szokásról vagy hitről van szó, hogy ez a helyénvaló életforma.

A miértet csak te magad elemezheted ki. A tény azonban az, hogy a stessz ismerős számunkra, a nyugalom viszont szokatlan, és így az egó stesszre vágyik.

Ám a világban valójában nem létezik stessz és szorongás, a te gondolataid teremtik ezt a tévhitet. Nem teheted kézzelfoghatóvá a stresszt, nem érintheted vagy láthatod. Csupán emberekről van szó, akik a stresszel teli gondolkodásmódhoz kötötték magukat. Amikor gondolkodásunk stresszel terhes, reakciókat idézünk elő testünkben, s értékes üzenetek vagy jelek követik figyelmünket.

Ezek az üzenetek megmutatkoznak émelygés, magas vérnyomás, gyomoridegesség, gyomorfekély, fejfájás, szapora pulzus, nehézlégzés és még számtalan egyéb érzet formájában - a kisebb kellemetlenségektől egészen a súlyos, életveszélyes betegségekig.

Úgy beszélünk a stesszről, mintha valamiféle támadó erőként volna jelen a világban. Azt mondjuk, hogy szorongásrohamunk van, mintha  a szorongás egy küzdőfél volna. Azonban a testedben érzett sressz a legritkább esetben külső erők vagy létezők támadásának eredménye, inkább a szándékhoz fűző összekötő kapcsod meggyengülésének következménye, amit viszont abbéli hiedelmed okoz, hogy az egóddal vagy azonos.

Te a békesség és az öröm vagy, csak éppen megengedted az egódnak, hogy uralja az életedet.

Íme egy rövid lista a stesszkeltő gondolatokról, amelyek egó-énedben fakadnak:

- Fontosabb, hogy neked legyen igazad, mint hogy boldog légy.

- Csak a győzelem létezik. Ha vesztesz, sresszes állapotba kell kerülnöd.

- Hírneved fontosabb, mint kapcsolatod a Forrással.

- A sikert pénzben és felhalmozott javakban mérik, nem pedig a boldogság és az elégedettség érzésében.

- Fontosabb, hogy felülkerekedj másokon, mint hogy jó légy hozzájuk.


Az alábbi gondűző módszer arra jó, hogy ne vedd magad túlságosan komolyan. Rosamund és Benjamin Zander (utóbbi a Bostoni Filharmonikusok karmestere) The Art of Possibility c. könyvéből származik. Elragadóan világítja meg, hogyan engedjük egónknak, hogy előidézze számos olyan problémánkat, amelyekre felmerülésükkor a sressz és a szorongás címkét tűzzük.

Két miniszterelnök ül egy szobában, államügyeket vitatnak meg. Hirtelen beront egy férfi, az arca szederjes a dühtől, ordibál, toporzékol, és az öklével veri az asztalt.
A hazai miniszterelnök rápirít:
- Peter - mondja neki -, szíveskedjék nem megfeledkezni a hatos számú szabályról.
Erre Peter egy szempillantás alatt visszanyeri tökéletes hidegvérét, elnézést kér, és visszahúzódik.
A politikusok felveszik beszélgetésük fonalát, ám alig húsz perc múlva félbeszakítja őket egy hisztérikus nő, aki vadul hadonászik, a haja lobog. A betolakodót újra ezek a szavak fogadják:
- Marie, kérem, jusson eszébe a hatos számú szabály.
A tökéletes nyugalom újra leereszkedik, és a nő is visszavonul egy meghajlás és bocsánatkérés kíséretében. Amikor a jelenet harmadízben is megismétlődik, a vendég miniszterelnök így szól kollégájához:
- Drága barátom, sok mindent láttam életemben, de ilyen meglepő dolgot még soha. Hajlandó volna megosztani velem a hatos számú szabály titkát?
- Nagyon egyszerű - feleli a hazai miniszterelnök.
A hatos számú szabály a következő: "Ne vedd magad olyan átkozottul komolyan!"
- Vagy úgy - mondja a vendége - remek szabály.
Egy pillanatnyi tűnődés után így érdeklődik: - És megkérdezhetném, hogy vajon mi a többi szabály?
- Nincs több szabály.

Amikor stresszel, feszültséggel vagy szorongással kerülsz szembe az életedben, emlékezz a "hatos számú szabályra"!
A stresszt okozó belső párbeszéd felfedezésével és megszakításával elejét veheted a fizikai tüneteknek.

Hogy milyenek a stresszkeltő gondolatok? "Én fontosabb vagyok, mint a körülöttem lévők." "Nem váltak be a számításaim." "Engem nem volna szabad megvárakoztatni, ahhoz túl fontos ember vagyok." "Én vagyok itt a vevő, és megkövetelem a figyelmet"" "Senki másra nem nehezedik ekkora nyomás."

Az iménti gondolatok mindegyike - a "hatos számú szabály" gondolatok potenciálisan végtelen késztetésével egyetemben - az egó trükkjeinek tárházából került ki.

Nem vagy azonos a munkáddal, az eredményeiddel, a birtokolt javaiddal, az otthonoddal, a családoddal... semmivel, ami hozzád tartozik.
A szándék hatalmának anyagi-emberi testet öltött aspektusa vagy, amelynek rendeltetése, hogy megtapasztalja és kiélvezze a földi életet.
Ezt a szándékot akarod bevonni a stressz jelenlétébe.

A "hatos számú szabály" alkalmazására naponta több százszor alkalmunk nyílhat.

Például:

Egy receptet váltok ki a patikában, és az előttem álló illető szóval tartja a gyógyszerészt, egész sor bárgyún hangzó kérdést feltéve neki - stresszt okozó egóm szerint ezek mindegyikének az a rendeltetése, hogy szántszándékkal feltartson és bosszantson engem. Belső párbeszédem valahogy így hangozhat: "Folyton én vagyok az áldozat! Mindig pont olyasvalaki áll előttem a sorban, aki a pénzével ügyetlenkedik, nem találja valamelyik papírját, és ostoba kérdéseket kell feltennie direkt azzal a célzattal, hogy én ne válthassam ki a receptemet."

Ezeket a gondolatokat jelzésnek fogom fel, hogy a következőre változtassam belső párbeszédemet: "Wayne, ne vedd már magad olyan átkozottul komolyan!" Azon nyomban átváltok ingerültről derültre.
Nem önmagamra koncentrálok, és ugyanakkor felszámolom a stresszmentes és nyugodt életre irányuló szándékommal szembeni ellenállást.
Immár nem bírálgatom tovább, sőt egyenesen szépséget látok lassú, megfontolt gesztusaiban.
Elmémben kedves vagyok ehhez az ANGYALHOZ.
Gondolataim az ellenségről a nyugalomra váltanak.
A stressz tökéletesen elképzelhetetlen ebben a pillanatban.

Még egy példa:

Tizenhét éves lányom elmeséli nézeleltérését az iskola egyik tisztségviselőjével, aki lépéseket tett néhány barátja ellen, s akinek eljárását ő teljesen méltánytalannak tartja.
Szombat reggel van, és hétfőig semmit sem lehet tenni. A lehetőségek?
Két napig gyötrődni, újra meg újra visszapörgetve története részleteit, és lelki stresszben tölteni a hétvégét, vagy emlékeztetni őt, hogyan aktiválhat olyan gondolatokat, amelyektől jobban érzi magát.
Megkérem, hogy írja le ezeket az érzéseit.
- Dühös, zaklatott és sértődött - feleli.
Arra kérem, hogy gondoljon a "hatos számú szabályra", és próbáljon meg másfajta gondolatokat aktiválni.

Rám nevet és azt mondja, milyen bolondos vagyok.
- Persze - ismeri be - tényleg semmi értelme, hogy egész hétvégén zaklatott legyek, nem gondolok többet olyasmire, amitől rosszul érzem magam.
- Hétfőn megtesszük, amit csak tudunk, hogy helyrehozzuk a dolgot - mondom neki.
- Most viszont - márpedig a jelenben élsz - alkalmazd a "hatos számú szabályt", és csatlakozz újra a szándék mezejéhez, ahol nem létezik stressz, szorongás, feszültség.



Cikk összeállítója: Bainé Való Gabriella SVT tanár
Szerkesztő: László Erika SVT tanár