Magyar igazgatója is van az SRA-nak!

Bár valószínűleg egész regényt tudnék írni az elmúlt időszak  - és az irodában eltöltött napok - eseményeiről, igyekszem röviden összefoglalni, hogy mi minden történt júniusban és júliusban.

Június elején - miközben Marianne (azóta sajnos elhunyt elnökünk), Linda és én éppen Londonban voltunk továbbképzésen (IKT-tanfolyamon), melyet Yamini Bhatt tartott - a vezetőség döntése alapján elbúcsúztunk az SRA iroda ügyvezető igazgatójától.

Többek között ez váltotta ki Mariannéból az ötletet (bár már előtte is beszéltük, hogy fontos lenne megismerkedni az irodai dolgozókkal), hogy menjünk ki az SRA irodájába (Washington állam, Olympia), ismerkedjünk meg az ottani dolgozókkal. Nehéz úgy egy szervezetet vezetni, hogy az adott emberekkel még sosem találkoztunk... Így hát mindannyian elfogadtuk az ötletet (Kathleen is, aki Amerika egyik államából utazott fel Washingtonba - neki is 3 órát kellett repülnie).

Miután hazajöttünk a londoni tanfolyamról, azonnal nekiálltunk az út megszervezésének. Nem volt egyszerű, mert rövid volt az idő (nem egészen egy hónap az indulásig), ráadásul főszezon - ilyenkor megy mindenki Amerikába, a repülőjegyek nagy része már régen elkelt.
Azért persze sikerült (a SZELLEM közbenjárt az érdekünkben ), mindannyian - Marianne, Linda, Kathleen és én, a vezetőség 4 tagja - lefoglaltuk a jegyeket és intéztük a szállást. Miután ezzel megvoltunk (no persze közben is), a 3 elkövetkezendő budapesti továbbképző (IKT) tanfolyamra koncentráltunk, igen sokat beszéltem Mariannéval telefonon e miatt.

Így aztán különösen döbbenten ért a hír a tanfolyam kezdete előtt két nappal, egy keddi napon (előtte hétfőn még beszéltünk egymással, hogy szerdán mikor indul Budapestre), hogy Marianne nem tud jönni megtartani a tanfolyamokat, mert kórházba került és súlyos az állapota (mindezt már a barátnője mondta el telefonon).

Hirtelen meg kellett szervezni, hogy mi legyen a 3 meghirdetett tanfolyammal... Irány a telefon, Anglia, Amerika, hívások és megbeszélés - az SRA döntése azonnali és egyértelmű volt: a tanfolyamokat meg kell tartani, Lindának és nekem kell helyettesíteni Mariannét, nem lehet az SVT-tanulókat cserbenhagyni, meg kell csinálni.
Így utólag visszagondolva nyilván már az sem volt "véletlen", hogy az SRA "életében" először, úgy hirdettük meg ezeket a tanfolyamokat, hogy Linda és én asszisztens-tanárként voltunk feltüntetve. A SZELLEM nagy feladatot osztott ránk - ezzel mindenki tisztában volt, és nagyon sok támogatást kaptunk a tanfolyami időszak alatt.
Miután mind a 3 tanfolyam rendkívül elfogadó és nagyon támogató csoport-energiákkal lezajlott, - ezúton is köszönöm még egyszer mindenkinek, aki ebben a különleges helyzetben velünk együtt volt és támogatott! -, időnk sem volt még mindig felocsúdni, mindössze pár napunk volt Lindával, hogy kipihenjük magunkat és elinduljunk az irodába.

Neki kicsit rövidebb volt az út, mint nekem (Londonból közvetlen járat megy Seattle-be), Budapestről indulva azonban mindenképpen át kell szállni. Így hát először kb. 9 órát, majd pedig némi átszállási idő után (2 óra) még 6 órát repültünk. Megérkezésünk után, a reptéren Mary Ann fogadott bennünket, ami nagyon kedves volt tőle, mert mire megérkeztünk a férjemmel, igen fáradtak voltunk, és kint már a sötét éjszaka fogadott. Robert lánya, Diane addig az autóban várt, majd pedig elvittek a szállodába (újabb egy óra utazás - Olympia kb. 80 km-re van Seattle-től, a reptértől.)

Másnap délután érkezett meg Linda és Kathleen, akikért most már együtt mentünk ki Mary Annel (azután, hogy vele együtt ebédeltünk, illetve az ebéd után bementünk az irodába), hogy fogadjuk őket. Nagy öröm volt Lindát megint látni, és Kathleennel először találkozni!

A következő napokban pedig - a teljes héten - végig az irodában voltunk, megbeszélés megbeszélés hátán. Az első nap (kedden) reggel fél 8-kor máris a betervezett Igazgatósági üléssel kezdtünk. Azok, akik nem tudtak személyesen is jelen lenni az irodában, úgy, mint egyébként, telefonon jelentkeztek. Nekünk most sokkal könnyebb volt beszélgetni, hiszen láttuk egymás arcát - micsoda különbség!
Az ülésen választottuk meg az új SRA Igazgatóság vezetőségét: Linda K. Turner (Anglia) lett az elnök, engem választottak elnökhelyettesnek, Lisa Gibbings-Koo (Trinidad) a titkár, Kathleen Butler (USA) pedig maradt a Kincstárnok-pénztáros. (Ennek a változásnak én különösen azért is örülök, mert míg az eddigi feladatomban tikárként nekem kellett írni a jegyzőkönyveket, mostantól ettől a feladattól megszabadulok.  )

A héten folyamatosan - reggeltől estig - megbeszéléseket tartottunk, esténként pedig együtt mentünk vacsorázni - hogy még ott is alkalmunk legyen folytatni a megbeszélendőket. (Példaként, hogy mennyire voltunk elfoglaltak: a szállodai uszodába nekem nem sikerült lejutnom...)

Az iroda elég nagy, több kisebb szoba (némelyik egészen pici és ablaktalan) van benne, valamint egy tanfolyami helyiség, ami kb. 8-10 tanulót tud befogadni (nem túl nagy terem, viszont remekül felszerelt). A tanfolyami teremben voltunk végig, és az alkalmazottakkal együtt tartottuk a megbeszélések zömét, pénteken pedig a vezetőségnek volt egy megbeszélése a jövőt illetően. Szervezeti kérdéseket, modernizálást (weboldal, dokumentumok letöltése, új - internetes - tanfolyami lehetőségek stb.), marketinget és a pénzügyeket érintettük a hét folyamán, illetve ismerkedtünk egymással és véleményt cseréltünk az adott témákban.
Bár nagyon kevés idő volt - összesen 4 teljes nap - (mégha nekünk  - jó értelemben - egy évszázadnak is tűnt a mennyiségét és minőségét illetően), úgy érzem, hogy sokat jelentett, hogy személyesen is megismertük egymást, és sok mindenről tudtunk személyesen beszélni.

Úgy vélem, hogy ez egy nagy lépés a szervezet életében, egy igazi új fejezet!
Bízom benne, hogy olyan változások jönnek, melyek az egész közösség - és egyénileg mindenki - javát szolgálják, és hogy ezt mindenki észre is fogja idővel venni.

Tudom, hogy a SZELLEM és a nemzetközi SVT-közösség támogatásával képesek leszünk mindazt elérni, ami mindannyiunk legfőbb java.

Az SRA nevében is köszönöm a közösség támogatását, a türelmet a változásokhoz és a tisztításokat!

Szeretettel kívánok mindenkinek csodás napokat,

László Erika